-Figyelj, Lucy –tette puha kezét az enyémre, közben végig
engem nézett.
Kizökkentettem magamat a gondolkodásomból, és
rápillantottam. Nem szólaltam meg, csak óvatosan elmosolyogtam, hiszen tudtam,
hogy nem csak testileg, de lelkileg is itt van velem. Biztos neki sem könnyű ez
az egész helyzet, sőt egyikünknek sem jó.
-Nagy baj lenne, ha holnapra beszerveznék egy dupla randit?
Szemeim kikerekedtek, szemöldökömet pedig szinte a
hajtövemig felhúztam.
-Dupla –nyeltem egyet- Randi? Ez most komoly?
- Igen, szeretném bemutatni a barátomat, de tudom, hogy
egyedül lennél, és ezt nem szeretném.
- Ugyan mi bajom lenne?
- Nem tudom, de szerintem tök jó ötlet lenne, ha elhívnád
Adamet. –igazából tényleg jó ötlet, mivel elég régen beszéltünk utoljára. És
mivel a legjobb fiú barátom volt, biztosra vehettem, hogy számíthatok rá.
Gyorsan bepötyögtem a számát a telefonomba, majd a fülemhez
rakva, megpillantottam Leslie arcát, az örömtől csillogni. Nevetnem kellett
azon, ahogyan tapsolt és szinte ugrált a beleegyezésem miatt. Ekkor azonban
véget ért a csörgés.
-Szeretet Szolgálat, miben lehetek kedves segítségére?
- Marha vicces vagy –gúnyoltam ki, de azért mosolyogtam,
mert végre hallhattam a hangját. - Figyelj már, az a helyzet, hogy..
Mielőtt megkérdezhettem volna, Leslie szó szerint kitépte az
eszközt a kezemből, és ő folytatta tovább.
- - Holnap este, hat órakor találkozunk az Oxford
Streeten, onnan elmegyünk egy elegánsabb étterembe, megvacsorázunk, utána
indulhat a pörgés és a szórakozás. Benne vagy? Oh, remek!
Szinte száz százalékig biztos voltam abban, hogy nem várta
meg Leslie a választ, hanem csak visszanyomta a kezembe, ő pedig hátrahagyva
engem, elindult egy újabb adag salátáért.
- - Bocsi – húztam a számat, amiért csak nevetést
hallottam a túloldalon. Jó érzés volt végre hallani Őt.
- - Semmi baj nincsen, komolyan. De úgy érzem,
szükségem lesz egy kis felvilágosításra.
- Uh, ettől féltem én is – mosolyogtam. –Szóval.
Röviden és tömören; Leslie beakarja nekem mutatni az új barátját egy
gyertyafényes, romantikus vacsoránál. És, arra kért, hogy vigyelek Téged is,
világos a helyzet, amire ismét rá tudott venni, ez a lány?! –a mondatom végét
egy kissé már gúnyossá vettem, mivel pont visszaért a szobába a legjobb
barátnőm.
Kinyújtotta rám a nyelvét, majd mellém ülve törökülésben,
majszolni kezdte a szokásos ételét, a tévében szóló dallam kíséretében. Teljes
szeretettel néztem őt, közben magamban hálát adtam az Istennek, hogy Őt még
magam mellett tudhatom. Ám ekkor a telefonból kiszűrődő kacagás abba maradt,
csak újra az a dörmögős hang szólalt meg.
- - Akkor ez most egy dupla randi lesz?
Nem tudtam, és nem is akartam rá válaszolni, mivel ekkor
megéreztem, hogy füst szállingózik mindenfelé a lakásban. Azonnal elköszöntem,
leraktam a telefont, majd kirohantam a konyhába. Felhúztam a kesztyűket, majd
kirántottam a sütőben hagyott, szinte már korom-feketére sült kakaós süteményt,
egyenesen a tűzhelyre. Próbáltam ellegyezni a szürke, tömör füstöt előlem, de
nem igazán sikerült. Csak köhécselve az ablakokhoz fordultam, és mindet
kinyitottam.
- - Van itthon poroltó készülék, ha esetleg
bármelyik pillanatban felgyulladna a mi saját tervezésű brownie-nk? –állt meg a
küszöbön Leslie.
Ekkor már nevettem az egészen, hiszen ha ő nincs itt, talán
még a sütiről sem feledkezem el. Természetesen nem őt hibáztattam, hanem csakis
magamat.
- - Nem hiszem el, hogy még egy browniet sem vagyok
képes megsütni –fejemet fogva leültem az étkező asztalhoz. Barátnőm felé
fordultam. –És most? Dobjam ki?
- - Nem, vigyük át a szomszédba, kínáljunk meg mindenkit,
hátha rákot kapnak. Ester-t úgysem bírja senki.
Kitört belőlünk a jóízű nevetés, ami már hiányzott egy ideje
az életemből.
- - Jaj, Istenem, hát persze hogy dobjuk ki!
–lehajolt hozzám és olyan erővel ölelt át, hogy azt hittem, ott fogok
összeroppanni, a kezeiben. –Ügyes voltál ma, büszke vagyok Rád.
Szorosabban körbefontam a karomat a vállán, és ő is így
tett. Ott ölelkeztünk percekig, majd én felálltam, és egy lendülettel
kiborítottam az összes édes-tésztát a szemetesbe. Felvettem a cipőmet, majd
felvilágosítottam Les-t, hogy elszaladok a másik utcában lévő cukrászdába.
Kiválasztottam a világ legfinomabb sütijeit. Úgy körülbelül hat szelet
édességgel visszatértem a házunkba, ahol Leslie, már elővarázsolta a kis
tányérokat és a villákat. Melegen elmosolyodtam, ahogyan csillogó szemeivel rám
nézett, és magamban ismét hálát adtam azért, mert van nekem és az életem
részévé vált.
Szinte a cukormérgezés érzésével hajtottuk a fejünket a
párnára. Az egész estét majdnem végig beszélgettük és nevettük, valamikor pedig úgy döntöttünk,
hogy ideje elaludni, csakhogy másnap ne kelljen foglalkozni annyit a fekete
karikákkal a szemünk alatt.
Őszintén, nem vártam a holnap esti dupla randit.
Akármennyire szerettem volna már találkozni Adammel, és Les hihetetlen, de
mégis létező barátjával, valamiért rossz előérzetem volt az estével. De lehet,
hogy csak az a sok édesség az agyamra ment, és kezdek paranoiás lenni.
Ezzel
nyugtattam meg magamat, majd mély álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése